Változatok – egy életre?

Dúdolom:

“Két szál kappan
fürdik a napban.
Tengerparton
oszlik az alkony…”

Nézem hozzá belül a mozit – esteledik, és egy kislány játszik a kertben.

(Úgy énekelj mint egy kislány! De csak egy! Nem négyszáz!)

Most felnéz. Én pedig már a szobából kifelé.

“Ferde a balkon,
a szállodaajtón
Légbe kilépik az ember.”

Különös egy balkon, valóban. Ferde… Ha rálépek…? Lecsúszok? Fellibbenek…? Fellibbenek…

“Az égig…”

Az első pillanattól magával ragadott ez a befejezés. De csak álomképnek gondoltam. Pedig nem az, tényleg kilépett…
De ezek után már jóval érthetőbb a felkiáltás:

“Játsszunk!”

Mondjuk, mint Hannibál és Hanna: hazatérést, háborút, mulatságot, szerelmet. Rőt elefántokkal Alpokon át, csillagos ég sátra alatt pihegve, tömlőnyi bor mellett mulatva, medvebőrön egymásra feküdve. Játszunk, ilyen kedves kis dolgokat a szavakkal: rímeket, ritmusokat, szójátékokat, változatokat nem létező versekre; és a zenével: szőjünk gyerekdalokból zenekarra művet, írjunk felmagasztaló fugát a pityókalevesről…

A pityókalevesről? Szöget ütött ám a fejembe, imigyen Miskoczit olvasván – bizonyosan a pityókalevest magasztalja az a fuga, s nem azt a játékot, ami a “más teszi majd” szavak mögött lappang?

“Más teszi majd a pityókalevesbé a drága babért”
“Játsszunk, az idő amíg enged! Játsszuk ami nincs, ami volt, játsszuk ami nincs ami lesz!”

Éjszaka (ezek csak szavak, mondhatni álom)

- Itt vagyok… – mondta halkan, szinte már félálomban, fejét a vállán, karját a mellkasán pihentetve.
- Én is – súgta válaszul, és kissé közelebb vonta magához.
Aztán csöndesen elaludtak. A nő fejét a párnára csúsztatta, el is fordult, hátát simította társához. A másik hajnaltájt fordult utána. Így ölelve álmodott tovább reggelig.

Szomjúság ellen

…zöldséget érdemes enni.

Tavasszal úgy érzem, alig van gyümölcs, és ami van, az ára annak is jól felszalad. Nekem viszont szükségem van rá, hogy ha lehet, minden nap egyek valami nyers zöldséget vagy gyümölcsöt. A lányom is ehhez szoktatom, nem egészen sikertelenül.

Amióta sokkal jobban figyelni kell, mi mennyibe kerül, azóta próbálom magunkat a gyümölcsről a zöldségre szoktatni. Mennyivel olcsóbb a káposzta, a cékla, a répa, mint az alma (amit nem is nagyon szeretünk), pláne, mint az eper (amit viszont nagyon).

Hát igen ám, de ezek az említett zöldségek magukban számomra nem annyira vonzóak. Salátát kell csinálni (figyelem, most találom fel a spanyol viaszt :-)). A recepteskönyvek mindenfelé salátáival szemben én egyetlen dolgot preferálok: mindenféle zöldségből egy pici, frissen felvágva, kefirrel, sóval. Így egy ideje beköltözött egy nagy tál a hűtőbe, benne a zöldségek megmosva, pucolva, előkészítve. Mindig csak annyit aprítok belőle, amennyi épp elfogy.

Az a jó, hogy ezt bármikor lehet enni, reggelire és vacsorára vajas kenyérrel, tízóraira és uzsonnára magában (igen, a munkahelyi hűtőben is tartok 2-3 napi adagot), az ebéd részeként. Ha nekiállok zöldséget vagdosni, akkor úgy érzem, hogy jó vagyok magamhoz, szükséges dolgot csinálok, egy kicsit lehet még halasztani más feladatot, amihez nincs kedvem, és helyette finomat enni (gyakran még csoki helyett is jó). Bár általában azért egy nap egyszer kerül erre sor.

Hogy visszatérjek a címhez: azt vettem észre, hogy kevésbé vagyok szomjas, ha naponta ilyen salátát eszem. Az irodában gyakran egész nap szomjas vagyok, csak ott bent megiszom több mint 2 liter vizet, így pedig kevesebbet kell inni (és pisilni járni :-)).

A másik furcsaság, hogy a mérleg szerint egy kilót sem fogytam, mégis máshogy, karcsúbbnak érzem magam. Valahogy ezt is a zöldségek hatásának vélem.

Érzelmek kutatása

Hogy mi a baj ezekkel a könyvekkel? Hogy már megint megmagyarázza nekem valaki a csodát! Ezzel pedig – úgy érzem – azt is mondja: nincs itt semmilyen csoda.

Csak én vagyok ilyen semmilyen, csak én vagyok ilyen átlagos, csak én vagyok ilyen különleges. Ne mondja nekem, hogy pont olyan vagyok mint bárki más. Ne vegye el a csodáimat!

Persze, nagyon jó néha megérteni. Felfogni ésszel a szív dolgait. De ez azután csak újabb és újabb kérdéseket és kétségeket szül. Eleget kételkedtem már önmagamban ebben az életben. Nem akarom, hogy megingassanak. És nem biztos, hogy van energiám, időm, pénzem és főleg lelkierőm tovább és tovább olvasni.

Van-e értelme megpróbálni megérteni? Van-e értelme egy bizonyos szintén túl az érzelmeinket kutatni? Kifigyleni, hogy akármelyik filozófiai, pszichológiai, szociológiai tanulmány szerint ez most mi?

Mondjuk, hogy őszinte vagyok magammal. Felteszem a kérdéseket: Mi a neve ennek? Miből áll? Mi van mögötte? Haladok rétegről rétegre az igazság felé. A végén kijelenthetem, hogy tudom? Biztos lehetek benne, hogy elég őszinte voltam?

Nem. Annyira voltam őszinte, amennyire erre képes voltam. Elmentem a határig, de természetszerűleg nem tudom, hogy ez a végső határ-e, amire ember képes, vagy volna tovább is, és ha igen, mennyi. Egy ponton túl önvédelemből vakok vagyunk. Nem, azért sem, mert benne vagyok. Még nem tudok visszanézni, és felülről is nehezen.

Az ember csak pillanatnyi döntést tud hozni. És néha hiába lát tisztán, kifejezetten nem akar hallgatni az eszére… 

Másfelől igen, van értelme. De főleg talán a nehézségek idején. A megértés ilyenkor segít túljutni, elfogadni, kilépni belőle vagy együtt élni vele. A szépen és jón viszont ki akár túljutni?

Boldogságról beszélgetünk

Ezt most nem biztos, hogy világosan, jól érthetően el tudom mondani, de megpróbálom… Az is lehet, hogy hülyeség, mert nem olvastam hozzá akárhány pszichológiai, vallási vagy filozófiai kötetet, inkább csak abból próbálok meg kiindulni, hogy én mikor és mitől éreztem magam boldognak.
Azon gondolkodom, hogy az ember csak valamiféle egységélmény megtapasztalásakor lehet boldog.
1. Valamilyen tevékenység végzésének a hatására. Kórus, éneklés. Sport. Alkotás. Pörgős, sikerélményt adó munka. Ilyenkor eggyé válunk azzal, amit csinálunk, beleolvadunk. (Erre mondják, hogy flow élmény, igaz?)
2. Szerelem, szeretet. Ha szeretsz, ha szeretlek, akkor Mi vagyunk.
3. Elcsendesülés, béke öröme. Azt hiszem erről tudok a legkevesebbet, mert nem szoktam meditálni, és kevésszer tapasztaltam meg, de úgy rémlik, és úgy képzelem, hogy az ember ilyenkor egy a belső és bölcsebb lényével, egy önmagával, és akár az egész mindenséggel, amiben él.
És mindegyik esetre igaz az is, hogy megszűnik az idő, csak a jelen van, itt és most.
De hogy feltétlenül boldogok leszünk-e, ha a fenti három pont köré szervezzük az életünk – hát nem tudom. Így még mindig úgy tűnik, hogy a boldogság olyan, mint a lottónyeremény. Ki kell tölteni a szelvényt (azaz próbálkozni a fentiekkel), és megnyerheted. Bár feltétlenül jobbak az esélyek.

Szendvics

Kitaláltam magamnak valamit, ami megunhatatlannak tűnik.

Barna kenyér szükségeltetik hozzá, valami jó ízű, ma éppen az alpok kenyerének nevezett finomság innen a sarki pékségből.
Én bizony mindkét felét megvajazom. Nekem úgy finom. És szó szerint értve vajjal, nem margarinnal, mert utóbbi nem ízlik amióta vajat fogyasztok – hogy lehet, hogy fel tudtam nőni rajta, nem is értem -, és a hangyák sem szeretik (ugye ismeritek a kísérletet).
Akkor jöhetnek a zöldségek, mindenből vékony szeleteket, csíkokat vágok:
uborka, sárgarépa, cékla, angol zeller, sörretek, újhagyma… Úgy 4-5 féle, ami éppen itthon van. Lehetne még paradicsom, káposzta, póréhagyma vagy esetleg lilahagyma is. Ezzel megpakolom az egyik felét, gondosan egyenletesen elrendezve. A másik felére vékony sajtszeletek kerülnek (ez esetben – tekintve az árát, ami mellett már az is nagyon jó, hogy sajt van itthon -, trappista, pannónia vagy köményes; a drágább árkategóriájúakról nem veszek tudomást sem), és végül néhány kiskanálnyi reszelt csemege torma.

Kész, finom.

Egyszervolt…

Megtaláltam egy általános iskolai osztálytársam a Facebook-on. Nem kerestem sem őt, sem a többieket… De az ismerősei között további ismerős arcokra bukkantam.
Félelmetes…
Mind ugyan olyanok.
És én?

Külső kapcsolat, avagy Miskolczit olvasok

Csalom a semmit. Hűtlen vagyok hozzá az első pillanattól fogva.

Csalom a semmit, látszatszerelmekkel.

Csak valami történjen!

Ezért nem jó…

Mondom én, hogy ez nem jó,
talán sohasem volt az.

Kivéve az óvodában,
Balázsnak hívták és feleségül vett,
Zsanett adott össze minket,
a lakodalomban Túró Rudi volt,
vagy tán csak véletlenül hozott nekünk
épp aznap az anyukája.
Te jó ég, tőle el sem váltam!

Csak állok, nézek ki az ablakon,
nézem a telefonom,
a blogom,
a mozit a fejemben…
Nincs egy szabad gondolatom.
Lassan feladom,
hogy normális legyek.

Átadom magam a kémianak,
figyelem mit művel,
jó lenne, ha befejezné,
mert dolgom van.
Amúgy is
sünk-
e-
szét,
hát így ebből mi lesz?

Mi kell a nőnek

Kell neki egyrészt sok alvás. 8-10 óra. Ettől a lelke is, meg a szeme is kisimul. (Hogy lehetne vajon elérni, hogy a “meg” betűk beütésére valóban a meg szót adja fél alapértelmezetten, és ne a még-et? Habár minden ékezettel ezt csinálja, ahogy elnézem, be-bé, ne-né, en-én… Mindig értelemszerűen olvassátok légyszi. :-)) Szóval tudjuk, hogy kialvatlanul minden probléma súlyosabb, úgyhogy egy ideje nincs az az isten, aki az alvástól eltántorítson… Ja, de ha nem isten… :-) Elegendő alvást követően szemránckrém sem kell. Mondjuk nekem amúgy sem, szép sima az arcom, csak hobbiból használom néha, ha eszembe jut, mert egyszer egy jobb hónapban 50%-os áron vettem egy jót.

Kell még a nőnek a gondtalanság is. Úgy jó, ha nem nyomja a vállát devizahitel, árfolyamrögzítés, kamatemelés, személyi jövedelemadó, építményadó, befizetendő számlák gondja. Nem is törődtem egy ideje egyikkel sem, holott a határidők szorítanak, sőt lejártak. Úgy egyáltalán, ne kelljen pénzzel foglalkozni… Lehet, hogy egy rendes bevásárláshoz is akkor lesz kedvem legközelebb, ha majd nem én fizetek a kasszánál. Ja, a cipővásárlás az más kérdés! Persze mindezt hívhatjuk lustaságnak is. Meg felelőtlenségnek. De a következményektől való félelem erősebb, úgyhogy minden meglesz a maga idejében.

Aztán sorolhatnám még, persze… Fülbevalók még ilyenek, bár érdekes, hogy egy logos szépség, vagy legalább egy kis pötty nélkül el sem tudtam képzelni az életem, mostanában meg nem nagyon akaródzik hordani. Valami lelki dolog van emögött, de még nem tudom jól szavakba önteni. Most viszont befutott a vonat… Szép napot nektek!